Mindent kiszivárogtatok. Egyik kedvenc rovatom volt a Hócipőben mindig is, többek közt amiért abszolút nem tudtam összerakni magamban hogy most akkor mi van? És, őszintén szólva, mai napig sokszor nem értem ( ahogy Farkasházy sem saját rovatában sok mindent, de azt most hagyjuk). És amit nem értek, az vonz. Vonzza a szememet, gondolkodásra serkent, a csakazértis érzete szólal meg bennem, rájövök akkor is, mit akar mondani. Egyszer már feladtam életem során, mikor az epikus és a lírikus művek közül az epikusok mellett döntöttem, azon egyszerű oknál fogva, hogy a lírai műfaj legtöbb gyöngyszemét egyszerűen nem sikerült feldolgozzam, zum Beispiel egy verset. egy regénynel azonban egyszerűbb a helyzet, csak el kell olvasni, midnen le van írva, én is felfogtam, hát az epika mellett tettem le voksomat. De többet nem adom fel. Sándor Györgyöt is meg lehet érteni, kérem! Csak egy kis idő, persze. És közben rájöttem, hogy tényleg tetszik amit csinál, a maga megfogalmazhatatlan stílusával.
Én azonban csak címbeli azonosságot ígérhetek vele, az utóbbi idők és életem sok hasonló tapasztalata miatt.
Olvasom hogy kiszivárgott. De mi? És honnan? És kit érdekel? Meg amúgy is. Persze régóta tudjuk, hogy az ember még egy balatonparti üdülőben sem anyázhatja le nem kedvelt embertársait, vagy szidhatja az országot, de azért nem mindegy ki mondja. Persze az sem mindegy hogy kinek mondja. Például, számíthat az én kiszivárgott beszédem is, ha éppen olyanról szól, amiben számít is a véleményem. Dehát ez ilyen egyszerű? Ez eléggé bulvárlogika, akkor is ha ez önellentmondás, és egyébként sem létezik ilyen szóösszetétel. Mert a Blikkben oké, hogy az Annácska benne van azzal, ha mondjuk arról tájékoztatja a közvéleményt, hogy a dobbermanok igenis jobb szeretők, mint a csivavák. Mert elfogadjuk őt szakértőnek a témában. De olyat még nem láttam, hogy Gera Zoltán azt mondta részegen egy gyűlésen, hogy meg fogjuk verni a mencsesztert. Vagy autósújságban sem jelenik meg hogy Palik szidta a Ferrarit. És nem azért mert esetleg nem mondd tényleg ilyet, hanem mert nem nekünk mondja. De ha én mondjuk ideírom, a bárkinek azt, hogy szerintem a Force India egy gyenge istálló, az már megjelenhetne, csak éppen az én véleményem meg nem érdekel senkit. Szerencsére, tegyük hozzá. Ezért jó kis senkinek lenni, mert így végülis azt mond az ember amit akar. Mondhatnám azt, hogy a diákszövetkezetek korruptak, meg lezsírozzák, meg egyenlőtlenül ítélik oda a helyeket emberkéknek. Én mégsem akarok ilyet mondani, ilyeneket írni, többek közt azért sem, mert bármilyen meglepő, ez bizony a bevett mechanizmus (és persze ezen senki nem is lepődne meg, na nem azért mintha ez bármilyen mértékben uis normális volna, csak "ez van", vagy mi).
Inkább arról pár szót, mennyire figyelnek oda a diákmunkásokra a munkáltatók, például az állandó munkásokhoz képest. Bele sem merek gondolni, mennyi információt tudnék toivábbadni egy versenyhelyzetben lévő cégnek, ah akarnék. Csak gondoljunk bele, hány helyen megfordul egy magamfajta diákmunkás rövid időn belül. És még eddig nem ismerték fel a bennünk rejlő potenciális információforrást. Ez bizony nagy hiányossága az ipari kémkedéssel foglalkozóknak. Persze ezzel nem akarok ötletet adni senkinek, de éppenséggel most nincs munkám, valamivel meg keresnék kis pénzt, és agyalás közben jutott ez eszembe. Hogy például. Persze nem mondom hogy ha megkeresne valaki, akkor mondanék is valamit, isten ments! De éppenséggel kiszivároghatna valami...
