Nyugalom, ez csak Kretanak szol, nem az eletnek, dehat csak elerkezett a vege! Azert ma meg utoljara sikerult megszivatnom magam, bar azt is mondhatnam(amit a magyarral ugyan nem mondhatok), hogy megszivattattam. Semmi komoly, csak, ha mar egyszer tegnap a 3oras munka utan volt idom osszepakolni a nagyjat, nameg a fizetesemet is megkaptam ropke masfel oras szajalas utan, igy gondoltam, megiscsak jobb program elnezni meg utoljara Iraklionba ( a holnapi repterezest nem szamitva), mint a szobaban vagy a parton ulve szamolgatni a perceket-masodperceket, amig be nem kattanok. Egyszoval fogtam magam, es miutan alaposan kialudtam magam vegre, a rendes buszjarattal (merthogy melos busz mar nincs, mivel nicnsenek mar melosok...) elmentem Iraklionba 3orakor. A jegy nem volt eppen olcso, 3,20 euroert 20 km fuvar, hat nem mondom, nade usse ko, gondoltam, eddig ugyis ingyen mentem, egyzer elunk! Meg is erkeztem frankon a palyaudvarra, ahol azon nyomban meg is vettem a visszautra szolo jegyet, joapam tanitasanak koszonhetoen, aki amikor az elso jatekcdmet megkaptam vagy 15 evvel ezelott, mindig azt mondta:eloszor nezd meg hogy tudsz kilepni!. Csak eppen annyira kopott meg a tanitas, hogy azt mar nem kerdeztem meg, melyik allashelyrol indul majd a busz, az idejet azt meg tudtam. El is mentem a belvarosba, setalgattam, kajaltam, nezelodtem, egyszoval nem csinaltam nagyjabol semmi ertelmeset, ahogy azt egy atlagos munkanelkulinek kell. Visszaterve a palyaudvarra azonban nagy meglepetes ert. Igaz, talan annyira azert nem is voltam meglepodve, hiszen az Iraklionbopl valo hazajoveteleim midnig enyhen kalandosra sikerultek, egyszer csak hosszas konyorgesre vitt vissza a sofor engem egyedul, mertrhogy amugy nem ment volna, egyszer tok veletlenul jott arra a hondaval a capsis soforje, es felvett, majd tudositott hogy ugye tudom hogy ebben az idopontban mar nincs busz egy hete? Aztan meg legutobb a buszsofor hozott vissza a sajat kocsijaval, ismet engem egyedul, a valtozatossag kedveert, es akkor meg ki is felejttem azt az alkalmat amikor rossz helyen vartam a buszra, es magam total idiotava tetelevel siekrult csak elernem, hogy hosszas integetes utan a sofor rajott, hogy en bizony neki integetek, es ugyan megallhatna felveni engem is mert ezt jeleznem a kurta-furcsa s.o.s. mozdulataimmal (a konkret mozdulatokrol most inkabb ne beszeljunk, bar ha esetleg egyszer Iraklionba vetodtok, a Chania kapu kornyeken meg egy ideig biztos hallhattok rola...). Huhh, na szoval visszaterve a palyaudvarra megkerdeztem melyik allasrol megy a busz Agia Pelagiaba, amire a pasi kozolte velem hogy sehonnan,mert az utolso busz elment 2.30kor, az 5.30as busz matol (!) nem kozlekedik mar...Na mondom, akkor megis hogy juthatnek el oda, gyalog azert nehez lenne, uszva meg hideg. Erre a sofor elkalauzolt a Chaniab meno buszhoz, ahol szolt a sofornek hogy ugyan dobjon mar ki az autopalyan az Agia Pelagiai lejaronal. Kerdezete igy jo lesz, hat mondom,jobb mint a semmi, ugyhogy felszalltam,megkoszontem a humanus hozzaallast, es a kijaratnal lepattantam a buszrol, hogy aztan ropke feloras setaval leereszkedjek az obolbe. Vegulis nem is volt olyan veszes, dehat azert ez, hogy persze pont matol nem jar a busz...

Na ennyit bevezetonek. Es most egy kis osszegzes.

Nem emlekszem mar pontosan, hol olvastam, hogy az emberrel addig tortenik midnig ugyanaz, amig nem tanul belole. Nos hat, en igy vagyok az utolsosaggal. Es most nem olyan altalanossagokra gondolok, mint hogy minden infot en tudok meg utoljara, vagy hogy szobelin mindig en mentem be az utolsonak(vagy az utolsok kozt) vizsgazni. Nem. Ennel melyebb, es hosszabb a dolog. Kezdjuk is mindjart az oviban. Gondolom az emberek tobbsege nem sokra emlekszik az ovibol, csak homalyos korvonalakra, mint ahogy en is. Azt azonban nem tudnam elfelejteni, hogy mindig az utolsok kozott voltam, akiket elvittek a szulok.Masok, szerencsesek, akik esetenkent meg a delutani szieszta elott mar leleptek, nagy irigysegem targyai voltak. Egyszer meg az is megesett, hogy nem si jottek ertem, egyenesen az ovoneni vitt haza, meg jo hogy tudtam merre kell menni,hehe.Persze anyamek azota is szabadkoznak hogy ugy volt a nagyiek jonnek ertem , azok meg forditva hittek, de ezek engem nem akadalyoznak meg abban hogy felhanytorgassam neha:). Na ennyit az ovirol ,menjunk tovabb az altalanos oskolara, ahova masodik naptol kezdve egyedul mentem, ami eloszor nem tetszett, utana azonban kezdtem elvezni a szabadsagot, es egy het utan mar csak rohogni tudtam a Banati Andin, aki meg midnig sirva valtr el anyjatol az osztalyterem ajtajaban (ha a padig el nem kisertek). Persze tavozni szinten az utolsok kozott sierult altalaban, napkoozi es egyeb hatttalmas talalmanyok utan. Gimiben aztan megszoktam a keson hazaterest, es, csak hogy tartsam a tradiciot, nem siettem haza, inkabb elmentem csocsozni vagy hasonlok. Egyetemrol inkabb nem is beszelek, legyen eleg egy sztori, a kezdetrol, amikor meg azt sem tudtam mi az a neptun, es szombat reggel hazafele docogve a vonaton egy eleg jol siekrult golyatabor utan, oldalamon ujdonsult barantommel, a sulirol bezelgetve megtudtam, hgy bizony fel is kene venni a targyakat, mert anelkul folosleges is bemenjek hetfon a suliba. Csakhat akkor meg nem volt internet midnen haver lakasan, sem a sajatban, nem is beszelve arrol az aprosagrol, hogy nem tudtam hasznalni a neptunt, ugyhogy gyorsan le is fizaltuk elso randinkat Agival, vasarnap pedig mar a lakasukon is voltam, felvenni a targyakat, hogy masnap legyen hova iskolaba menjek.Aztan Fehervaron is az ismetlokkel egyutt vegeztem vizsgaidoszakban, igaz 3 ev alatt egyszer sem buktam meg, csak epp nem siettem el a dolgot,na. Igy hat persze altalaban utolsokent koltoztem ki a szallobol is tobbnyire. Aztan az, hogy furstenfeldbol is utolsokent jottem haza, az mar nem csodalando, bar Angliabol en jottem vissza elsokent, bar nem rajtam mult. Mikor a colgateban dolgoztam, akkor is en voltam az utolso diak, mivel csak szeptember kozepen kezdodott a suli, es persze innen is en megyek haza utolsonak. Mar a buszok sem jarnak.  127 nap, koztuk 104 munkanap, nehany utazas, sok sok elmeny es tapasztalat, sok uj barat, sok csalodas, es par sikerelmeny, koztuk hogy nem vertem el osszes fizetesemet, ahogy azt nem kevesen tettek. Sok hiu remeny a korabbi hazateresrol, es mindannyiszor csalodas, egeszen mostanaig, amikor mar csak az tehet keresztbe, ha nem jon holnap reggel a taxis.

Vegre hazamehetek!